Amikor Orbán Viktor - kizárólag a nyugdíjukra előre gondoló magyar állampolgárok érdekében! - felszámolta a magánnyugdíjpénztárakat, előtte még jól megalázta és megzsarolta azokat, akik önként nem adták a sajátjukat. Ezután indult egy kicsike sajtókampány (nyilván az adófizetők pénzéből), miszerint a nyugdíjalapok kezelői tőzsdén játszadoztak a magyar állampolgárok megtakarításaival. Kriminalizáltak is néhány ügyet, hogy kellő nyomatéka legyen ennek a kampánynak.

Orbán Viktor most konkrétan felteszi a Magyarországot a rulettasztalnál - még csak nem is a pirosra, vagy a feketére, a párosra vagy a páratlanra, ahol legalább 50 százalékos esélyünk lenne. Úgy rakja fel a tétet, hogy a nyerés esélye minimális, és ha bejön a dolog, akkor is csak annyi történik, hogy ő továbbra is megőrzi hatalmát. Ha pedig pechje van, hát istenem, ez most nem jött be. Majd veszünk fel még kölcsönt, szigorúan piaci alapon, mert mi hetyke, turulos magyar fiúk vagyunk.

Miért nem csodálkozunk az [origo] megbízható háttérforrásokra hivatkozó információin, miszerint az IMF megelégelte, hogy egy mitugrász magyar paprikajancsi folyamatosan hülyére veszi? Számunkra eddig is nyílt titok volt, hogy az egy éve folyó nyilatkozatcunami semmi más célt nem szolgál, mint időhúzást, a tárgyalásokra való hajlandóság látszatával fenntartani a Magyarország iránt egyre csökkenő piaci bizalom még megmenthető részét és persze ideológiai megalapozását a belpolitikai ámokfutásnak.

Nagyon hosszú ideje egyértelmű, hogy Orbán csak a Magyar Nemzeti Bank élén történő őrségváltásra vár. Simort nyilván egy ugyanolyan "független", politikáról még életében nem is hallott szakember követi, mint a médiatanács vezetője, az ÁSZ elnöke, a jelenlegi főbíró vagy akár bármely közszolgálati médium vezetője.

A cél kihúzni a jegybanki devizatartalékok "felszabadulásáig", noha számos figyelmeztetést kapott Orbán, hogy ha azt a pénzt feléli, Magyarországot egyszerűen megeszik a piacokon.

Orbán azt hitte, hogy a tárgyalópartnerek közül neki elsősorban az EU-val kell rendeznie problémáit. Az se sikerült egyébként, hiába voltak időközi diadaljelentések, a hurok egyre szorosabb, nemrég láttuk a NER-vezér szánalmas vergődését a magyar közvélemény teljes nyilvánossága előtt: "Mondják meg, hogy mennyi hiányzik még és azt előteremtjük!" Ugye mégiscsak tud fájdalmat okozni az a brüsszeli kompánia, amely egy vidéki kócerájt sem lenne képes eligazgatni? Mindeközben a tárgyalásokon eddig csendben meghúzódó IMF-esek is berágtak. A tőlük megszokott hagyományos csendes diplomácia, a nyilatkozatoktól, minősítésektől való elzárkózás formailag még most is megvan, de vegyük észre a változást: mivel a háttérbeli üzenetek nem vezettek eredményre, a kiszivárogtatás eszközét vették igénybe. A következő lépés lesz a nyílt konfrontáció felvállalása a sajtó előtt.

A történet elborzasztó, képzeljük el Varga Mihályt a tokiói IMF-közgyűlésen, amint szemlesütve kell hallgatnia partnereinek szemrehányásait, miközben semmilyen magyarázatot nem tud adni az IMF-ellenes hirdetési kampányra. (Hiszen be sem avatták.) Milyen képet fest rólunk egy ilyen történet? Tényleg a legsötétebb közép-amerikai diktatúrákhoz hasonlíthatnak minket.

Az IMF mostantól nem fog asszisztálni ahhoz a csikicsuki-játékhoz, amit Orbán Viktor művel. A forint máris esésnek indult, s nincs honnan jó híreket várni. Ha azt hiszi a miniszterelnök, hogy majd egy újabb meghunyászkodó, békülékeny, baráti nyilatkozat megint visszafordítja a pénzpiaci folyamatokat - lehet hogy igaza van, de lehet, hogy nincs. Ennek egyszer vége szakad, nem lehet folyamatosan, hosszú időn keresztül hülyét csinálni mindenkiből.

Ha pedig az európai gazdaságpolitikai időjárás rosszra fordul, akár a már eddig is gyengélkedők országcsődje, akár más, belső EU-s problémák kiéleződése miatt, akkor aztán jaj nekünk. Nem lesz már elég az se, ha Viktor térden csúszva alázkodik meg Iryna Ivaschenko budapesti IMF-képviselő előtt, Magyarország megy a levesbe.

Viktorka tehát rulettezik, mi meg bénultan lessük, hol landol végül a golyó.   

FRISSÍTÉS!

Varga Mihály tárgyalásminiszter máris megcáfolta azt, amit senki sem állított. Villámgyors reagálása szerint nemhogy nem szakadtak meg a tárgyalások, hanem "egyáltalán nem szakadtak meg". Az IMF és a Világbank tokiói közgyűlésén a magyar delegáció tagjainak tárgyalásain "óhatatlanul" szóba került a médiakampány ügye. A nemzetközi szervezetek azonban professzionális módon állnak a tárgyalásokhoz, így az (nyilván a médiakampány) nem befolyásolja érdemben a hiteltárgyalások folytatását.

Foglaljuk össze: a tárgyalások ugyanúgy nem folytatódnak (pontosan: nem kezdődnek el), mintha nem lett volna médiakampány.