Hihetetlenül nagy bunkóságnak nevezte hétfőn Harrach Péter a "Nem vagyok tojóstyúk!" feliratot, amely a Varga István fideszes vezérszónok parlamenti beszéde miatt létrejött Kossuth téri tüntetésen volt látható. A kereszténydemokrata frakcióvezető napirend előtt szólalt fel a T. Házban, s mondandóját azzal zárta, hogy "a probléma" egyetlen megoldása az lehet, ha visszatérünk a hagyományokhoz. Ezzel nem csak megismételte (jó, persze sűrített formában) Varga István érvelését, de elgondolkodtatott, vajon milyen hagyományokra céloz.

Szerencsére a válaszért nem kellett messzire menni. Egy napja sincs, hogy a Duna Televízió Klubszoba című beszélgetős műsora erről a témáról is megszólaltatta vendégeit, köztük Czakó Gábort.

Az adás döbbenetes pillanatokkal ajándékozott meg minket. Czakó Gábor a téma kapcsán felidézte egyik rokonának emlékét. Hosszan beszélt egyik Örzsi néniről (nagyapjának féltestvéréről),
akinek férje halász volt, hetente egyszer járt haza a Dunáról. A fúriaként viselkedő asszony a házimunkáját elhanyagolta, folyamatosan veszekedett vele, hiába hangzott el egyre fenyegetőbben az "Örzsi!" figyelmeztetés. A harmadik után azonban egy rettenetes pofon következett. És láss csodát, Örzsi néni rögtön tudta, hol a helye, mi a dolga és két hétig "egy arany asszony volt". Akkor "koldult" az újabb pofonért. "Örzsi nénit kiválóan kezelte, Örzsi néni az utca gyöngye lett egy-két hétre."

Czakó úr őszintén bevallja, hogy ő időnként meg-megverte a fiú gyermekeit. Nem gyakran, csak amikor erre rászolgáltak. Amikor az iskolában megtudta, hogy minden pont az ellenkezőjeként igaz annak, amivel őt ámította a fia, hazament és szépen elverte.

- Tudatosan? Képes voltál felkészülni, hogy megvered? - kérdezi a döbbent műsorvezető, Betlen János.

- Hogyne, persze, igen! - szól a büszke válasz.

- Én azt mondom, hogy ha tudatosan csinálja az ember a gyerekverést, az nem jó. Ha elveszti a fejét, az más...

- Tudatosan kell csinálni, mert hogyha elveszted a fejed, akkor véresre vered. Ha tudatosan vered, akkor azt a két pofont adod neki... (nem mondja ki, de úgy gondolja:), amit kell.

Czakó Gábor Kossuth-díjas, József Attila-díjas "író, publicista, képzőművész, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezője". A jobboldali-keresztény politikai hatalom szellemi holdudvarához tartozó értelmiségi - ha lehet ilyen holdudvarról beszélni és miért ne lehetne. Szavai azt mutatják meg, hogy a fideszes Varga István nem hibázott, amikor elmondta eredeti, a hajnali időpont ellenére is közfelháborodást kiváltó vezérszónoklatát. Nem használt félreérthető szavakat, nem arról van szó, hogy rosszul fejezte ki magát. Bizony, azt mondta ő, amit gondol, s nyilván éppen ezért kapta a megtisztelő vezérszónoki szerepet.

A "hagyomány" kifejezés pedig azt jelenti, hogy Örzse néninek időnként ki kell osztani egy-egy fülest, hogy tisztában legyen, hol a helye, hogy kezesbáránnyá váljon a család (mint szent közösség) és a tágabb környezet, szomszédok, utcában lakók számára. Magyarul: hogy emberként, a család megbecsült tagjaként élhessen.

Tervszerűen, nem ad hoc módon kell alkalmazni a testi fenyítést, vigyázva a megfelelő "arányosságra", hogy az ütések elérjék céljukat, de ne okozzanak helyrehozhatatlan kárt. "Minek ebből olyan nagy ügyet csinálni?" - teszi fel a kérdést a beszélgetés másik részvevője is, aki történetesen katolikus újságíró.

Hát így. Tiszta, egyenes, becsületes magyar beszéd ez. Végre. Tulajdonképpen nem is érhető, hogy minek az a ködösítés a parlamentben, miért kell óvatosan visszakozni, másnap virágot bevinni stb. De talán már nem kell sokáig várni és elfelejthetők az ilyen felesleges tiszteletkörök...

Íme a beszélgetésből kivágott két, ominózus részlet: