Hétfőn folytatja országromboló tevékenységét a Magyar Országgyűlés kétharmados többsége. Nyílt levél a Fidesz és a KDNP képviselőihez.

Tisztelt kormánypárti képviselők!

Néhány percre kérem a figyelmüket levelemmel. Tisztelettel kérem, hogy a hétfői parlamenti szezonkezdésre készülve is szánjanak rám egy kis időt, úgy érzem, nagyon fontos a mondanivalóm.

Nyári szabadságuk alatt bizonyára személyesen is tapasztalták, hogy életviszonyaink, az ország helyzete fényévnyi távolságra van attól, amit az önök által képviselt párt ígért a 2010-es választások előtt, s nem ismerős a hétköznapokból az a kép sem, amit vezető politikusaink naponta vázolnak fel a szerintük elért sikerekről.

Egyre több embernek kell szembenéznie konkrét napi egzisztenciális gondokkal, félelemben él a magyarok nagy része, nem tudja, mi lesz holnap, hogy fizeti be a számlákat, talál-e munkát, elveszti-e azt, ami még megvan. Elsősorban ez érdekli őket, nem a gazdaság sok makromutatója, meg az ideológiai maszlag, az "elmúlt nyolc év". Biztos tapasztalták azt is, hogy ebben a helyzetben kifejezetten növeli az elkeseredettséget, hogy a kormány képviselői mosolyogva állítják be magukat megmentőnek, úgy téve, mintha megszorítási intézkedéseik végső kárvallottja nem a magyar állampolgár, hanem egyfajta ideológiai köntösbe bújtatott ellenség (bank, multinacionális cég) lenne.

A korrupció nem csökkent, viszont intézményesült, lassan sikerül elérni, hogy természetesnek lehet beállítani olyan tendereket, üzleteket, amelyek az "elmúlt nyolc évben" még kiverték volna a biztosítékot.

A kormányzásért felelős két párt szinte minden téren többször szembeköpte már önmagát, s egészen nyilvánvaló módon előtérbe helyezi saját politikai hatalmának megszilárdítását, a nép érdekében való kormányzással szemben.

A gazdaságpolitikában hazárdjáték folyik, amely kockázatosabb a rulettnél, mert már kizárólag a világgazdasági fellendülés menthet meg minket, az viszont nem akar eljőni. A vezetés viszont már fut a pénze után, már eddig eurómilliárdokat pazaroltunk el csak arra, hogy ne kelljen beismerni az unortodox gazdaságpolitika kudarcát.

A vezető politikai hatalom taktikázik a szélsőjobbal mint ütőkártyával, s közben embercsoportokat, szakmai közösségeket aláz meg, ugraszt össze egymással, korábban nem jellemző társadalmi feszültségeket generálva. Ezt a politikát "sikeresen" eszkalálta a határon túli magyar területekre is, beavatkozva ott élő honfitársaink életébe - többnyire kétségbeejtő következményeket okozva.

A kulturális élet romokban hever, az oktatás területén most szembesül majd mindenki azzal, hogy mit jelent Orbán Viktor mondata: "Nem szeretem a tandíjat". Másként fogják hívni. Az emberek agyának átprogramozása, a primitív kormányzati propaganda hatékonyságának növelése érdekében a Kádár-korszak legszégyenletesebb időszakára emlékeztető közvetlen pártirányítás folyik a MINDANNYIUNK pénzéből működő közszolgálati médiában.

Az alkotmányosságot naponta lábbal tiporják, a hétköznapi életünket befolyásoló fontos szabályozási területeken tort ül a dilettantizmus. Nemzetközileg elszigetelődtünk, nincsenek már szövetségeseink, mindenkit kioktattunk, kiröhögtünk, kigúnyoltunk, nem jó ma már magyarnak lenni egy külföldi turistaúton sem.

Tisztelt képviselők!

Ha történelmi távlatból nézik majd meg egyszer ezt az időszakot, nem is fogják érteni, hogy történhetett meg ekkora leépülés ilyen rövid idő alatt. Nos, úgy, hogy a választásokon megszerzett kétharmados parlamenti többség szolgai módon, gondolkodás nélkül hajtja végre egyetlen ember, Orbán Viktor miniszterelnök utasításait. Önök nyomják meg a gombot, közvetlenül Önökön keresztül valósul meg a kétharmados többség parlamenti diktatúrája. Így a legalábbis politikailag számon kérhető felelősség mindezért Önöket terheli.

Feltételezem, hogy Önök közül a többség tisztában van azzal, hogy nagy baj van. A helyzetet mégis úgy értékelik, hogy ameddig lehet, élvezik a képviselőség előnyeit, s ha nem sokat szerepelnek, csak a gombokat nyomják, talán még az arcukat is megőrizhetik. Már ha egyáltalán ambicionálják azt, hogy becsületes emberként, ne pedig az ország tönkretevőinek egyikeként emlékezzenek majd Önökre. De hát nem tudom elképzelni, hogy ne lenne fontos Önöknek az, hogy mit mondanak cselekedeteikről közvetlen környezetükben, a lakóházukban, az utcájukban, feleségük/férjük munkahelyén.

Önök esküt tettek a parlamenti ülésteremben, amikor hivatalosan is képviselők lettek. Kérem, javaslom, vegyék elő annak az eskünek a szövegét, olvassák el és gondolkodjanak el kicsit. Még mindig nem késő. Nem mindegy, hogy ez a 2010 nyara óta tartó ámokfutás meddig tart, s hogy mekkora károkat okoz még. Az Önök személyes élete szempontjából sem érdektelen, hogy tesznek-e gesztusokat, felemelik-e szavukat - akár csak szűk, belső körben is - vagy úgy emlékeznek majd önökre, mint akik szolgai módon azonosultak bármivel, amit utasításba kaptak.

Tudom, hogy nehéz most az eddigihez képest más szemszögből megvizsgálni ezeket a kérdéseket. Tart a sárvári akolmeleg hatása, egzisztenciális félelem is befolyásolhatja Önöket. Csak azt nem feledjék, hogy ha nem tesznek semmit, ha folytatják az eddigi szolgai gombnyomogatást, azzal is mérhetetlen felelősséget vállalnak. Nevükre emlékezni fog az utókor, leszármazottaik szégyellni fogják Önöket. Becsületükért cserébe még két évig biztos a megélhetésük. Utána mi lesz?
-------------------------------------------------------------------------------------
A Magyar Országgyűlés fideszes képviselőinek névsora

A Magyar Országgyűlés KDNP-s képviselőinek névsora

A képviselői eskü szövege:

"Én, ..... ....., a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője, esküszöm, hogy képviselői tisztségem ellátása során hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, a tudomásomra jutott titkot megőrzöm, munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el. És minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem." (Isten engem úgy segéljen!)

(A fenti eskü akkor is érvényben van, ha Magyarország - az önök tevőleges közreműködésével - már nem köztársaság! Poldi bá)